Kép a facen, és alatta egy értelmes, a mai nyomorvilágról elmélkedtető jegyzet. alatta értelmes, érzelmes, kicsitpolitizáló, együttgondolkodó kommentek. Majd még egy: "a kutyusok felől hol lehet érdeklődni?"
Nem tudok elmenni a komment mellett, de nem tudtam oda beírni, mert nekem nem ismerősöm a forrás. A nőnemű lény egyébként nálam mindössze 2 évvel fiatalabb, tehát nem mai csirke.
Szóval kérem, a cikket el kellett volna olvasni, abból kiderül, maga a jegyzet írója is csak a neten találkozott a képpel, nem ő fotózta, nem ismeri a férfit. A kutyákat sem. De ez a kisebbik rossz.
A fájóbb, és sajnos mostanában egyre jellemzőbb, hogy a segíteni akarás csak az állatok felé irányul. Az, hogy a fényképen szereplő ember holtalálható meg, nem érdekelte a hölgyet. Hogy van-e mit ennie, van-e még nagyobb hidegben hová behúzódnia, hogy várja-e valaki valahol, vagy csak a 2 kiskutyája van.
És szeretném megnyugtatni is a hölgyet. A 2 kutya ott azzal a férfinál sokkal jobb helyen van, mintha ő magához venné bármelyiket is. Mert az az ember valószínűleg a nagyon kevésből a 2 kicsinek is egy másik faj képviselőinek is ad, csupán emberségből, szeretetből. Ami róla nem annyira mondható el.
1 megjegyzés:
Évekkel ezelőtt volt egy óriásplakát-kampány, ami sokaknál kiverte a biztosítékot, pedig szerintem nagyon is jól rávilágított a világ ellentmondásosságára.
Hajláktalan emberek voltak lefotózva, mellettük pedig egy-egy mondat, mint például, "Ha kiskutya lennék, megsajnálnál?"
Ez jutott most eszembe a bejegyzésedről...
Megjegyzés küldése