léptem

Volt a facén egy csoport (zárt), aminek tagja lettem. Az oktatással, a jelenlegi problémákkal, az új köznevelési törvény visszásságaival  foglalkozik. Érdekes persze a jórészt pedagógus tagok közé szülőként "beszerveződni", és érdekes, hogy X ezer tagból nagyjából 100 fő, aki kommentel, aktív.
És persze érdekes, hogy mennyire észrevehető, hogy annak a kommentnek van igazán elfogadottsága, ami a pedagógusok helyzetét javítaná.
Megjegyzem baromi érdekes, hogy a pedagógus társadalom milyen kibacottul nem zizzen semmire, nem zár, nem akar. 
Minden olyan esetben, amikor "beszóltam" mondjuk a gyerekek óraszám-,  és tananyag csökkentésének szükségességét pendítve, jobb esetben azt éreztem, én vagyok a celofánember, akin úgy  simán át lehet nézni, akire úgysem kell figyelni, aki itt csak egy hülye akadékoskodó szüle,  rosszabb esetben ki is oktattak.
A szlogen persze az, hogy a gyerekek jobb oktatása érdekében műksz a csoport.

Ami miatt ma kiléptem a csoportból, az mégsem ez volt (bár az utóbbi hetekben erősen csökkent az aktív kedvem), hanem egy ott megosztott hír kapcsán kialakult párbeszéd.
A hír:  külföldön 2 fiatalembert (20+) életfogytiglanra ítéltek, mert  kíváncsiságból megöltek egy 16 éves fiút, és végignézték a halálát.
A csoport egyik tagja úgy gondolta, ebben mindenkinek a felelőssége benne van. A pedagógusoké, a szülőké, a környezeté, ésatöbbi.
A csoport másik tagja meg kikérte magának az oktatás felelősségrevonását és ilyenformán az oktatás kriminalizálását.  Én is hozzászóltam, hogy ezesetben a család is kriminalizálva vagyon, és én nem gondolom, hogy ne lenne több irányú a felelősség.
Erre elég bántó módon ki lettem oktatva, és nem, nem érvvel, hanem csak azzal, hogy ő itt ilyet nem akar látni, jó, hogy nem horrofilmet linkelek be.

Ekkor kiléptem a csoportból.