a tanítónő

Tegnap elkeveredtem Miskolcra, és megnéztem "A tanítónő"-t.

Jó volt,de nem is ez a lényeg, hanem, hogy utána elemlámpás színházbejárás volt.
Úgy működik, hogy kapsz egy elemlámpát, és egy színész vezetésével csoportosan bejárjátok a színházat, ha nem is padlástól a pincég, de majdnem. Majd itt-ott a kanyarban, jelmeztárban, asztalosműhelyben, liftben, kamarateremben találkozol művészekkel, akik az éppen futó, vagy futott már darabokból adnak elő szösszeneteket, párbeszédeket, dalokat.
Te meg, munkaköri leírásod szerint csak kapkodod a fejed, vonulsz és vigyorogsz.
Nagy élmény, bár a színház kiccsé elszámolta magát. Az eredetileg tervezett 10-12 fős kiscsoportok helyett 30-50 fős osztályok vonultak jobbra-balra.
Mondjuk így az élmény még "teljesebb" volt, mert a kultúr- és túraprogram kiegészült az alábbi kihívásokkal:
-hogyan vonuljon el két 40 fős csoport egymás mellett a keskeny folyosón anélkül, hogy eggyé váljon, vagy tagcsere legyen
-ha mégis eggyé vált, a szűk helyen hogyan válasszuk szét újra 2 csoportra, miközben érkezik a harmadik 40 fős csoport
-hogyan ne veszítsd el a 89 éves édesapádat
-hogyan oldd meg, hogy nem veszíted el SEM a majd' 90 éves édesapádat,  SEM a 70 fölötti édesanyádat, SEM a csoportot, amiben a kamaszlányod ballag.

Kemény, de szép feladatok szombat este 10-től éjfélig. :)