az idő nagy úr

"Az jutott eszembe, miért ijesztő hogy  az idő ami elképzelhetetlen sokáig nélkülünk telt, egy villanásnyi idő után megint nélkülünk telik majd................"

Assada

Nem tudom, ki hogyan érez a vele röviden-gyorsan, és nélküle lassan-hosszan múló idővel kapcsolatban. Én jól élek, leginkább olyan emberek között, akikkel/ akik mellett élhető, mi több, szerethető a világ. Ugyanakkor nem érzem, hogy kérnék belőle többet, mint amennyi nekem jutni fog.  Nem akarok több generációnyit élni, nem akarok befogadhatatlan mennyiségű élményt. 

Sajnos sokszor már azt sem tudom megemészteni, ami jut. 

Nem kívánok senkivel cserélni, elég nekem a saját sorsom, és példul végképp nem irigylem a gyerekeimet, azt, amivel nekik kell megküzdeniük.  

Igyekszem valami normálisat rájuk hagyni, de sokszor el vagyok veszve, nem érzem, hogy segíthetnék, és nincs iránytűm a mai, de főleg az eljövendő világhoz. 

Összegezve nekem nem az ijesztő, hogy 

múúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúlt idő

én

jövőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő idő, 

hanem az, hogy a jövő időben a gyerekeimnek kell helyt állniuk.