a hét

A hét eddigi legfőbb eseménye péntekre esett (szülcsinapcsi fíling ): megint van autóm. Tavaly novemberben letettem, mert télen nem szeretek vezetni. Azután januárban lejárt a műszakija, és sajnáltam rá a pénzt. Mostanra sürgetővé vált a gyerek az autó utáni vágy, így pénz is lett. De ekkor a szerelőember ment el szabadságra vagy 3 hétre.
Szóval tegnap reggel végre családegyesítettünk, ennek örömére kapott szép új slusszkulcstartót is. :)

Azért volt mélypont is. Az éppen a csütörtöki orosz órákra esett, pedig jó érzékkel az első kettőre, az ismétlésekre, be se mentem. Megint helyettesítés volt. Aznap 4:40-kor keltem, 6-kor indultunk Élettel dolgozni és végig nyomtam az egész napot. Ez, és úgy  1 órányi pihenés után mentem be, és próbáltam túlélni. Ha ez csak velem esett volna meg, nem lett olna gond, mert bekussolok, és annyi, de úgy tűnt, az egész csoport az utolsókat rúgja (lassan a tanárba). Így aztán végig kínröhögtük az egészet. Szörnyű volt.

És lehet, hogy ma délelőtt leszállítják a hibátlan kanapénkat.
Ebédre meg jönnek anyuék, mert vörösboros marhapörkölt lesz nokedlivel.