bíz

Ha valaki becsap téged, ő a hibás. Ha még egyszer becsap, te vagy a hibás.

Többször megéltem már, saját érzelmeim miatt, mert kedveltem valakit, és emiatt annnyira bízni akartam. Kellett vagy 40+  év, hogy kialakuljon valamiféle védekezési mechanizmus.
Úgyhogy lassan megtanulok "nem"-et mondani.
Nemet mondani a kölcsönkérősdire, a "becsszó holnap megadom"-ra, de arra is, hogy holnap tuti megcsinálom. Veszítem a megbízó hamvasságot szépen lassan.

Azért nehéz, mert nehéz belátni, hogy a másik nem érdemes a bizalomra. És ő valószínűleg nem most vált sitty-sutty érdemtelenné, hanem eddig is az volt, csak nem vettem, nem akartam, legjobb esetben nem volt alkalmam észrevenni.
Más, még rosszabb, amikor családtagnak kell valami kapcsán azt mondani, hogy eddig, és nincs tovább. Pedig nem ő tesz rosszat, mert ő példul csak közvetítő.
Mégis sárban vagy, hiszen ő bízik, és te nem.
Kivédhetetlenül adódnak a kérdések: te nem bízol abban, akiben én? Te nem bízol abban, hogy jól ítélek?
És erre nehéz jól válaszolni, annak ellenére, hogy az ember érzi, tudja ő a választ. De el lehet rontani félúton egy félszóval.

Mert erre nem lehet egyetemlegesen válaszolni. Erre nincs Igen, vagy Nem. Minden egyes ilyen kérdés egyénileg megválaszolandó.
Mert nincs kérdőjel a bizalomban, hiszen vele élek, éjszakánként mellette fekszem, őt keresem, ha valami bajom van, és bátran hátat fordítok neki.  De évek alatt leszámolunk az 1 test, 1 lélek ideállal, majd lassan a 2 test 1 lélek is leépül. Mert az ember nem a másik. A másik bizonyossága nem automatikusan az én bizonyosságom, ahogy az én kétségeim sem válnak az ő aggályaivá.

 Azokban a helyzetekben pláne nehéz dolog a bizalom, amikor viszont engem csak a közvetítőhöz fűznek szeretszálak, az eredő már inkább negatív érzelmeket vált ki.
És úgy tűnik, ilyenkor, simán előveszem a "nembízó" faktort, ha anyagiakról és főleg, ha az önérzetemről, tartásomról van szó. Érdekes egyébként, hogy annak ellenére, hogy "bika"-ként fontos az anyagi jólét (a pénzzel nehezen bánok ám), el tud jönni egy pillanat, amikor hiába állna pénz a házhoz, megmakacsolom magam és "quod dixi, dixi", meghozom az utsó döntést.

Ilyenkor fel tud borulni minden. Túl kell élni. IQ + EQ.