Nem szeretem, ha beleharap valaki abba a cicanóziba, amit 2 hete ápolok. Nincs az a szaftos oldalasdarab, amiért ezt most elnézném.
Cirnyószuszogó újra ápolás alatt. :(
Remélem, a kis vakarék dorombolása nem a sokknak köszönhető, hanem annak, hogy tényleg jól van.
Pedig délután már azt vigyorogtuk, hogy Sheldon kezdett abba a katatón-fáradt állapotba kerülni, ami az örökmozgó gyerekek szüleinek önkéntes kísérője egy idő után, csak macska formátumban, valahogy így:
igen, a farkam harapod, igen, a szőröm téped, igen, éppen az idegeimen táncolsz. Pont tudom, de amíg nem fáj k.rvára, leszarom.
És ez itt a reklám helye, mert ez a cucc durván jó macskanózira, sebhelyre, pattanásra, leégésre (nap által és nem anyagilag):
Igazából kiccsé gyilkos indulataim vannak, úgy összességében. Hát, hangyányira agyilag fáradt vagyok.
2 megjegyzés:
Ohh :( Ciccnek jobbulást, neked meg kitartást és pihenési lehetőséget kívánok :)
Akkor én olyan vagyok, mint Sheldon. De csak akkor tűnik fel, ha a Zapjuk itthon van: "Vegyem le a fejedről? De, nekem is szokta... de én tudok már így aludni..."
Megjegyzés küldése