káprázok

Olvasgatom Schäffer Erzsébet Káprázat az élet című könyvét. 
Igen, csak olvasgatom. 
Úgy jövetben, menetben. Mert egyben nem megy nekem. 
Egyszerre olvasva több történetet, sok(k) a magamfajta átlagember típusnak. Az a sok nemes cél, nagy elhatározás, mérhetetlen kitartás, hangos szó nélküli szeretettel terelgető gyereknevelés, égig érő és segítő Istenhit, végtelen emberi nemesség, ami ebben a könyvben van, megterheli a lelket. 
Ezt a könyvet nekem csak darabonként szabad olvasni, különben úgy érzem, a világ legsemmibb szardarabkája vagyok, aki most éppen a magyar szentek almanachját tanulmányozza. 
Igazából nem tudom, mit érezhetett S.E., amikor leírta ezeket a beszélgetéseket, történeteket, de lehet, hogy ő is túlfelnéz, túltiszteli, túlszereti beszélgetőtársait, vendéglátóit. 
Ami viszont jó:
Az embereket, akikről ír, imádom. A teljesség igénye nélkül: Törőcsik Mari, Cseh Tamás, Miklósa Erika, Nagy Anna, Bács Ferenc, Gross Arnold. 
Szeretememberek, és szeretemtörténetek. Ezért kompromisszumkész vagyok. Nem érdekel mikorra fejezem be a könyvet (mert be kell fejeznem (nem have to, hanem must)), de szigorúan egyszerre csak 1 történet. 
És nem túlérzékeny állapotban. :)