Egyszerre csak minden romos.
Lélektől lélekig.
Súlyosan.
Saját alvadtvéres romjaimon ülök.
Rágom a talpam, keserűn piálok.
A macska orra egyre sebesebb.
Közben egy gyerek zokog a vállamon, hogy nem akar felnőni.
Mert
nem akar engem elveszíteni.
Komisz, végtelenül komisz nap.
De holnapra marhapörkölt van NEM tarhonyával.
És talán a nap is kicsit tovább süt majd.
Mint ma.
Saját alvadtvéres romjaimon ülök.
Rágom a talpam, keserűn piálok.
A macska orra egyre sebesebb.
Közben egy gyerek zokog a vállamon, hogy nem akar felnőni.
Mert
nem akar engem elveszíteni.
Komisz, végtelenül komisz nap.
De holnapra marhapörkölt van NEM tarhonyával.
És talán a nap is kicsit tovább süt majd.
Mint ma.
(kép forrása: biciklitura.dombalo.com)
2 megjegyzés:
Elég ködös és így nem merem azt állítani, hogy értem, miről írsz, de egy ölelést azért küldök némi pozitív energiával megtöltve, hátha segít.
az ölelés, az pont jó "válasz" egy ilyen bejegyre. :)
Köszönöm!
Megjegyzés küldése