Úgy 7 éve lehetett talán, bár, ha hazajönnek a gyerekeim, majd úgyis igazítanak a memóriámon.
A fiam volt 9 éves, a lányom 7. Együtt jártak táncra (hát erre példul a fiam már nem szívesen emlékezik :P), és szerveztek a teljesen vegyes korú csapatnak sátortábort.
Egyedül még nem engedtem volna el őket, de így együtt, gondoltuk, próba cseresznye.
Elmentek (elvittük).
Nagyon szép helyen voltak, egyik sátorban a fiúk, másikban a lányok. Bent rendes vastag szivacsok, hálózsákok, kényelem, amit akarsz.
Haha, első éjszaka olyan vihar volt, hogy el-, és alááztatta mindkét sátrat. Így a 2 naptól a központi kőházban aludtak vegyesen ebédlőben, folyosón, a szivacsok szorosan egymás mellé pakolva. Nem volt picsogás, félelem, hanem nagyon élvezték az új helyzetet.
Utána mesélték a felnőttek az én 2 gyerekem történetét:
A fiam tudta, hogy a kicsi fél a vihartól, ezért ő őt "mentette", és a főépületben közvetlenül mellé pakoltatta a saját szivacsát, hogy tudjon rá vigyázni. Onnantól kezdve 1 hétig minden este a kicsilányom megkapta az itthon szokásos 10 simijét és jóéjtpusziját a fiamtól, fogta a kezét is, ha kellett.
Azóta is tudom, látom, hogy mindig vigyáznak egymásra.
Nem tudom, mit hoz az életük. De ha ott fent valaki úgy rendezi, hogy ők megmaradhatnak egymásnak, akkor egyikőjüket sem féltem.
5 megjegyzés:
:-)
Nekem is ez a legnagyobb örömöm, hogy jó testvérek, vita az van, de nem vérre menő örök-harag....az enyémek megmaradnak egymásnak, hiszen már réges régen a lelkükre kötöttem, hogy csak egymásra számíthatnak, ha mi már nem leszünk....
Süthetem, hogy elmondtam-e nekik, hogy egymásra számíthatnak, ha bennük legbelül nincs meg az összetartozás, a felelősség egymásért.
:-)Ez igaz akkor,ha te nem erősited bennük az összetartozás érzését kivételezel elszigetelsz
De szép :) Az én egyke fiam meg számíthat az unokatesóira, ezt már most látni és ez engem megnyugtat :) Eszter
:) :) :)
Megjegyzés küldése