Talán mert úgy érzem, többet látok a sorok között, mint amennyi valójában bennük van.
Talán mert túl személyes a nézőpont, ahonnan nézek.
Talán mert bizonyos életszakaszokon én már túl vagyok, és saját magamból kiindulva azt gondolom, hiába is mondanám valakinek, hogy ne így, hanem amúgy, nem lenne értelme. Ameddig én magam rá nem jöttem valamire, nekem is hiába beszélt bárki. Ráadásul bazi nehéz kilépni a komfortzónából.
Talán mert teljesen rosszul érzem, gondolom, vélem, amit, ahol és ahogyan...
Azt szeretném még tudni, hogy az emberi felnőtt korban is vannak-e, lehetnek-e ugrásszerű lépcsőfokok, fejlődések, "megvilágosodások", mint a gyerekeknél? Amikor hosszú ideig nyűgös, hisztis, azután egyszer csak villával eszik, vagy új szavakat kezd használni?
Lehet-e ennek örülni, felszabadultan élvezni, csak, mert nekem tetszik?
Vagy ha ilyet érzek, akkor attól inkább meg kellene ijednem, sutba kellene dobnom, sőt, mi több szégyellnem kellene?
Szabad-e ennyire kilépni a komfortzónából, vagy ez már veszélyes?
Szabad-e őszintébbnek lenni, vagy inkább álljak vissza a sorba?
El lehet-e jutni az őszintébb-ségtől az őszinteségig, vagy inkább hagyjuk?
Lehet-e privát paradicsomom, vagy mindenen osztoznom kell a családdal, mert az úgy szép?
Vagy a róka?
3 megjegyzés:
Az elmúlt három évemet írtad le az utolsó részben. Van változás, hogyne lenne... és mindegy, hány évesek vagyunk. Varga Lóránt írta, hogy "az élet a komfortzónán kívül kezdődik" - ez nagyon frappáns, de talán egy kicsit túlzás: lehet úgy is szépen élni, ha nem történik semmi extra, mert van amikor és akinek az is tökéletes. De talán lehet érezni, hogy mikor MUSZÁJ mozdulni... az viszont biztos, hogy ezek a lépések nincsenek áldozat nélkül. Valakinek biztos nem tetszik: barátnak, gyereknek, férjnek... és csak drukkolni lehet, hogy szeretnek annyira, hogy a megtett lépések után is elfogadnak.
Viszont a komfortzónán túl néha tényleg kinyílik a világ. :-)
...az emberi felnőtt korban is vannak e...." Hogy rákérdeztél! Hát bennem épp mostanában zajlik..először rettenetesen megijedtem, de már kezdem "...felszabadultan élvezni":) Eszter
Ugye ezek olyan "költői kérdések" voltak?(-:
Megjegyzés küldése