ebben is ott az ember

Anyuval arról beszélgettünk tegnap, hogy a veszteség fájdalmán túl azért sem jó temetés(ek)re menni, mert valahogy minden búcsúztató beszédben előkerül, hogy ez az elhunyt is jó ember volt, és mindig a jók mennek el.

Te meg élve kulloghatsz haza a bizonytalanságban vergődve lesunyt fejjel, hogy
1, nem vagy jó ember
2, jó ember vagy, csak itt felejtettek.

Ettől még elmegyek, mert ugyan nagyon régen beszéltünk, és nem tartottuk a kapcsolatot, de gyerek-, és ifjúkorunkban hosszú ideig az egyik legjobb ember volt, aki történhetett velem.

Azután majd lehajtom temetés végén a fejem, és remélek, hogy megint nem tűntem fel, maradhatok még.

Ha esetleg eszedbe jutna, hogy mekkora szentségtörés is a halálról és a temetésről így gondolkodni és így írni, akkor így jártunk. Azt gndolom, sokal több dolgot tabusítunk, mint amennyit egészséges lenne, sokkal többet álszenteskedünk, mint kellene (szerintem a "mint egészséges lenne" és a "mint kellene" = 0).