Kertész leszek, fát is nyesek

Nagyon remélem, hogy főkertész Zsifubarát véletlenül sem keveredik erre. :)

A mi aranyvessző bokrunk egy rohadt nagy karrierista. Minden évben egymagában akar dzsungel lenni. Ennek érdekében alattomosan sarjadékokat nevelget minden irányba úgy 3-4 m sugarú körön belül. Gyarapodik is szépen mindig, bár időnként annyira a mennyiségre megy, hogy elfelejt virágerdőt ajándékozni.
Nagy feketelyuk helyett van nekünk nagy zöldlyukunk, ami nyaranta elnyeli a kutyákat.
2 éve megnyestük kamasszal, tavaly elmaradt, idén már készülök rá tél közepe óta.
Ma reggel azután megjött a menzeszem görcsökkel ahogy kell, tehát teljesen készenálltam egy lehengerlő rohamra a bokor és gyermekei ellen.
Miután életem párja tele van szerszámokkal, a tövek meg nagyok voltak és erősek, egymásra szabadítottam a két alfahímet, én meg ott maradtam drukkolni, és a nyesedéket elhurcolni.
Nem sokáig prüttyögött a fűrész, megjelent a szomszéd is, akinek éppen a fészertetejét szabadítottuk ki a bokor fogságából. Mert ránőtt.
Ha szomszéd, akkor pálinka. Ha pálinka, akkor kettő, ha kettő, akkor nekem kísérő, ha szomszéd ÉS nekem kísérő, akkor sör.
Basszus, 1 tálka egészséges müzlireggeli után...
Nem volt egyszerű utána folytatni a metszés-nyesés-ritkítás sorozatot.
Sokat nevetgéltem, de végeztünk.
Mikor szétnéztem, a bokor alját és környékét kénytelen voltam katasztrófasújtotta övezetté nyilvánítani. Viszont már eljött, és elhaladt az ebédfőzés ideje is, tehát lépni kellett.
A 2 fiatalkorút felébresztettem, kineveztem őket katasztrófa elhárítókká, elég csábító célprémiumos ajánlatot tettem, kivittem őket terepre és bejöttem főzni.
Mert ügyesek (és anyagiasak is), elég gyorsan és jól megcsinálták amit kértem, úgyhogy most ejtőzünk ebéd után.

Csak a fejem ne fájna...