Minden zavaros, nehéz.
Teszi ezt az időjárás, a körülmények, betegségek, cirnyóhalál, felelősség, ilyenkor még a nehéz napok is nehezebbek (főleg, ha az ember még el is feledkezik róla).
Olyan, mintha érezném a hátszelet és mégsem tudnék előbbre jutni egy mukknyit sem.
Olyan, mintha a helyben maradás is nehéz lenne.
Kiborultam na.
ami van: némi haladás, még ha némi csúszással is.
Megy a mosógép, készül a kalács, ebéd is volt, összeveszés, de szeretős beszélgetés is.
Ami nincs.
Nincs tisztaság, megtisztulás, sem kívül, sem belül.
Nem takarítottam, így nem tiszta a ház. Nincs jó illat, nincsenek fénylő felületek.
Nem tudtam, nem tudok lelkileg, gondolatilag elmélyedni semmiben, ezért kapkodok és felületes vagyok sok dologban, érzésben.
Valami durva mély fájdalom, bizonytalanság és kétely van ott, ahol a tisztaságnak és a megnyugvásnak kellene lennie, ugyanakkor egy másik szinten meg nagyon egyben vagyok.
Valahogy, valamilyen módon, akár kompromisszumokkal is, de össze kell raknom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése