Persze ehhez kell egy olyan család, mint a miénk.
Megvannak a hagyományaink, a szokásaink, de megvan a magunk rugalmassága is ehhez az ünnephez.
Évekkel ezelőtt még úgy zajlott, hogy 24-én délelőtt erőltetett menetben fadíszítés, ebédfőzés, ebéd után roham anyuékhoz, majd anyósomékhoz. Azt magunknak dönthettük el, hogy ebéd után bontunk ajándékot, és akkor senkinek nincs ideje játszani vele, belemélyedni, kedvére való tempóban könyvszagot beszívni, vagy inkább majd este, mikor a kapott ajándékokkal (felét szanaszéjjel felejtve) és két kidőlt gyerekkel hazaesünk.
Azután egyszer csak, már nem is emlékszem, mikor, szépen megbeszéltük a szüleinkkel, hogy a szenteste a miénk, a karácsony 2 napjának délutánjából pedig egy ide, egy meg oda. Rohanás, őrjöngés, hiszti nélkül. Így 25-e délutánt anyósoméknál, 26-a délutánt pedig anyuéknál töltjük.
Azóta kényelem van és békesség 24-én. Most éppen főztünk a fiammal, a lányom és apja pedig díszítették a fát. Azt tudni kell, hogy én nem tudok előre készülni. A maximum, hogy a bejglit / mézeskalácsot előző nap megcsinálom. idén is elterveztem, hogy majd jóval előbb megveszem a főznivalókat, de azután abból sem lett semmi. :)
Jó volt mindkét (mindnégy) szülőnél, érinthető szeretet volt..
Arról gondoskodtunk (műsoron kívül is), hogy el legyünk látva olvasnivalóval. Terry Pratchett, Christopher Moore, Alice Hoffmann, Mark Henderson, Ellery Queen
Hogy még tetézhető legyen, ma megszületett az unokahugom kislánya, Ella. Innen is nagyon sok boldogságosságot nekik!
Holnap vége az ünnepeknek. Ha szerencsések vagyunk és figyelmesek is, ezekből az áldott napokból morzsákat elteszünk majd a 2013-as nehezebb napokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése