egyszer egy Barát azt mondta, hogy szerinte nem kellenének gyermekpszichológusok. Minden olyan gyereknek, akinek pszichés zavarai vannak, a szüleit kellene terápiára küldeni.
Most is egyetértek vele.
A mi gyerekeinknek is vannak belőlünk fakadó problémáik.
3 megjegyzés:
tudod ezenén is sokszor eszeltem és kis módosítással, de ugyan így gondolom. Egy pontban ugyanis jó lehet a gyerekpszicho. Ha anno nem vittük volna el Fülest, akkor sosem tanultam volna meg olvasni a szerepjátékokból, illetve sosem derült volna ki számomra, hogy mi az, ami feszültséget okoz(ott) benne. A terápia nekem szólt, de kellett hozzá egy kívülálló, aki ügyesen kicsalogatta a háromésfélévesből azt az okot, amire nem ks gondoltam volna magamtól. Valamint a helyzet megoldásában is segített
Igen, teljesen igazad van. A diagnosztizálásban nagyon nagy szerepe van a gyereklélekbúvárnak. Kezelni viszont az esetek 90 %-ban nem a gyerkőcöt kell. Az ő lelki békéje ugyanis helyre tud állni, ha körülötte a viszonyok rendeződnek.
Egyébként ez most egy ma olvasott történet miatt szakadt ki belőlem, ami miatt az eszem értetlenre blokkolt és megragadt abban az állapotban.
Megjegyzés küldése