Mindennek van határa.

Az én béketűrésemnek is és a telkünknek is.
Nem szeretek reklamálni, de olykor muszáj. Ha a szomszéd felszántatja a kertjét, az jó, neki biztosan, nekem meg nincs hozzá közöm. Ahhoz viszont már van, hogy az én kertemből is felszántat-é egyúttal jó másfél méternyit.
Mert hogy lehet, hogy az én földem szántatlan, és buta is, mert műveletlen, de az enyém. És így nekem szántatlan, nekem műveletlen, legyen ez az én problémám.
Mondjuk ki bátran, magántulajdon.
És amennyire nem szeretem, hogyha elvisznek róla valamit, ugyan annyira nem szeretem, ha a kérésem, egyeztetésem nélkül az értékét akarják növelni sitty sutty szántással.
Mint ahogy azt sem díjaztam, amikor az elődjük szintén az én kertem értékét akarta növelni, uppsz!, néhány határomon innen ültetett fenyővel.
Az ő érvük akkor az volt: úgysem művelitek. ÉS tényleg nem értette meg, hogy így van bzmg, de attól még nem kerül a te fennhatóságod alá.