Egyszer nagyon nem voltam jól, és akkor jött Ata és lazított kiccsé a lelkemen: álmodott velem, álmodtatott.
Így kelt életre azon az éjszakán Tulipintyő.
Azóta létezik és néha önállóan is vendéget fogad: Ata Bóbita-bóbitáját.
Tulipintyő
Nos, van már nekem megálmodott tulipintyőm. Megpróbálom összefoglalni nektek, mert nagyon érdekes és nagyon szívemből van.
Miután csak az enyém, nyugodtan jöhet-mehet, szökdécselhet, semmi gond nincsen, ha szükségem van rá, azonnal előkerül.
Lakóshatós és rakoshatós. Sőt, rakóshatós és rakoshatos is. Szóval valami csoda valamicsoda. Néha van neki olyan izé… rákoshátasa is, de olyankor csak inkább egy krákogó tolató rákot látsz, nem tulipintyőt.
A tulipintyőm azért nem ötöl-hatol, mert egy teljesen határozott tulipinty Ő.
A színe olyan tili-tuli és az is mindig változik. Ás nagyon szeret játszani.
Néha azt játsszuk, hogy ő változik olyanra mint én, néha azt, hogy én leszek olyan, mint ő. Néha pedig egyszerűen tükrözi azt, aki én vagyok. Nagyon külön leges. Talán még különb leges.
Tud repülni, meg úszni meg hátra meg háton meg háttal...meg állni is, ha már…meg ülni , guggolni, mászni, kúszni, kerge-t-ő-zni is.
Ő egy olyan izé, amivel sok gond van, tehát gondos, ami jó, mert így nagyon lehet szeretni, mert tud ő velem szembeszótlankodni is, amikor csendre vágyok.
Kinézetre meg olyan belül báránybundabolyhos, kelyhestetejes tulipinty, hófehér ajtóval, előtte festett paddal, aminek a támlájába egy szív van karcolva.
Mosolygós, elrejtős, elbúvós, elbúgós (olyan pörögve csendben elcsigás) és elhűdebájos.
Ás játszana velem akkor is, mikor a szédüléstől szét-dűléstől inkább kettő kellene belőle, meg akkor is, amikor összedűlnék a fájdalomtól. Ás a polcokon celofános üvegekben lennének benne hiányzó lehetőségek, amiket nekem adna és akkor már nem hiányoznának.
A tulipintyőmön belül mindent lehetne tenni, ahogy éppen kedvem tartja, ejti vagy dobja. Akkor már nem is simán tulipintyő lenne, hanem teletutitulipintyő.
Játszásiból néha a rosszat széppé és a szépet rosszra tükrözné, de csak azért, hogy legyen egy kis ejnyenodádá, mert a játékot lehetne akár a legkomolyabban tenni meg venni meg adni meg tudni meg nem.
Lenne neki szökdécs kerítése is, ami persze éjjel bent aludna a bolyhosbáránybundával bélelt kerítéskosarában, de reggel mindig kimenne, hogy fel lehessen ülni rá láblógázni. Úgy hívnánk, hogy szökker.
Ás néha csak ő tudná, hogy most én játszok tulipintyőt, vagy tulipintyő játszik ént, vagy tulipinty ő.
Azt hiszem, ez egy igazán olyan hely, amiről elénekelhető, hogy „van egy kis
/2007.12.05/
3 megjegyzés:
..:-)))...látszik,hogy Ata is részt vett a kitalálásában.... és tetszik, talán mert csak egy van belőle....:-))
tetszik Tulipintyő, olyan kis barátságos/kedves/hívogató.
ezzel szemben nekem csak egy kopár kis szigetem van egy tenger közepén, aminek még neve sincs.
Ez nekem most annnyira.....!!!! :))))
krikszi
Megjegyzés küldése